Végre már a repülőn ültünk...Majd nem mindenki aludt vagy filmet nézett.
Én csak bámultam ki az ablakon és gondolkoztam.........
Harry küldött egy sms-t, hogy sajnálja...
Most minden emberrel szívesebben lettem volna mint Harryvel.
Vissza írtam neki :" Bocs kicsit sem érdekel és szerintem téged se..."
Végre 1 órás repülő út után ( ami nem sok de..)
Megérkeztünk....Végreee.
Ahww Paris.
Imádom első pillanattól imádtam imádom és imádni is fogom.
Én csak bámultam ki az ablakon és gondolkoztam.........
Harry küldött egy sms-t, hogy sajnálja...
Most minden emberrel szívesebben lettem volna mint Harryvel.
Vissza írtam neki :" Bocs kicsit sem érdekel és szerintem téged se..."
Végre 1 órás repülő út után ( ami nem sok de..)
Megérkeztünk....Végreee.
Ahww Paris.
Imádom első pillanattól imádtam imádom és imádni is fogom.
És az Eiffel-torony jujj de nagy és milyen szép.
Még pár percig gyönyörködtünk a látványba.
Elindultunk sötétbe a szállásunkhoz..
Nem volt messze kb. negyed óra, közben láttuk az iskolánkat.
Amikor megérkeztünk a kollégiumhoz kiosztották a szoba beosztást.
Szerencsére én a barát nőimmel aludhattam egy szobába.
Adtak egy térképet ( mert a kollégium hatalmas volt) hogy el ne tévedjünk de hát olyan sötét volt és.....
Eltévedtünk...
Lekapcsolódtak a villanyok és valaki a fülembe suttogta:
-Segítsek?-kérdezte.
Hangjától megnyugodtam nagyon ismerős volt....Olyan barátságos.
Megfordultam...... csak egy emberbe reménykedtem de.............nem nem Ő volt.
Hirtelen George állt előttem és abban a pillanatban sokkal jobban őrültem neki mint Ő neki.
-Szia.-mondtam és átöleltem. -Hogy kerülsz ide?
-Az öfőtök a kereszt anyám és eljöttem.-mondta mosolyogva.
-Úgy örülök, hogy itt vagy.-mondtam majd a nyakába ugrottam.
Közben kitaláltunk és megtaláltuk a szobáinkat.
George-ék szobája egy emelettel lejjebb.
Bepakoltunk a szobákba és mivel reggel 8 óra volt lefeküdtünk aludni.
(Igen tudom, hogy nem logikus de fáradtak voltunk nagyon...)
Mivel az első másfél héten csak város bemutatás lesz így egész délelőtt aludhattunk.
Kb olyan 2-kor fel is ébredtünk. Rendbe raktuk magunkat és elmentünk körülnézni a boltokba.
Délután Loli mondta, hogy menjünk el a Disneyland-ba mert ő még nem volt.
amikor oda értünk ledöbbentem.....Uram Atyám.........
Ez mi a francot keres itt..Miért van itt?? Senki nem hívta..
És vele volt a Barbi babája is..
Harry és Taylor állt a színpadon és duettet énekeltek...
A lányok sikítva futottak oda a színpadhoz...
Én egyedül (persze hogy másképp) elmentem a hullámvasúthoz....
Felültem rá.
Kb most jött volna a harmadik forduló a szellem vasútba amikor egy mély rekedtes hang megszólalt:
-Beülhetek melléd?-kérdezte.
Megfordultam és Harry volt az..
-Nem! Menj el Harold nem vagyok rád kíváncsi...mi a francnak jöttél ide mi a francnak rontasz el mindent...??-kérdeztem dühösen.
-Oké akkor beülök.-mondta nevetve.
-Ez egyáltalán nem vicces...Kérlek menj el..-mondtam fátyolos szemekkel
-Úgy is itt van az az ember aki megért és szeret és én is szeretem őt Harry és ő nem, te vagy....Én Georgot szeretem mert ő nem törné össze soha a szívem én szeretem őt téged viszont utállak.....Menj el de nagyon gyorsan nem akarlak itt látni kérlek....-mondtam sírva Harrynek de egyben dühösen.
-Utállak...Én mindent megtettem, hogy szeress nem tudok már mit tenni..Mit akarsz??!! Mit csináljak?- kérdezte harry üvöltve de közben folyt a könny a szeméből.
Elindult a hullám vasút mi meg Harryvel csak bámultunk kifelé....
Egyszer már a szemembe mondta, hogy utál de.....ezt most komolyan is gondolta...
És én.......hogy lehettem ilyen genya??!?!
Tudtam, hogy utálja Georgot és tudtam valahol belül (vagy is lehet, hogy csak reméltem) , hogy szeret és még is ilyet tettem vele....Hogy neki is fájjon ne csak én szenvedjek......
-Harry.....én sa-saj-nálom..-mondtam zokogva.
Ő csak bámult maga elé és nem volt hajlandó rám nézni...
Ezt nagyon jól elcsesztem....
Most talán együtt is lehetnénk ha nem rontottam volna el....Talán újra szeretne...Talán újra bíznék benne...Talán fontosabb lennék neki a hírnévnél....Talán..
Elismételtem újra az előbbi bocsánat kérésemet..
-nem érdekelsz Ella....nem hatsz meg...és én tényleg komolyan mondtam, hogy szeretlek én tényleg veled akartam lenni..-mondta és látszott rajta, hogy a szemével is meg tudna ölni...
-ezt már annyiszor megígérted nekem...Annyiszor hallottam ezt a szádból akkor miért pont most higgyem el?-kérdeztem tőle most már üvöltve.
De ő nem válaszolt....
-Ha?? Harry miért akkor most?-kérdeztem sírva.
-Mert.....................most komolyan is mondtam de tudod mit felejts el örökre..Felejtsd el hogy létezem neked többé nem Elena soha...remélem most már végre fel is tudod fogni.-mondta.
Azzal kiszállt a vasútból és elment...Örökre...Mit tettem................
Még pár percig gyönyörködtünk a látványba.
Elindultunk sötétbe a szállásunkhoz..
Nem volt messze kb. negyed óra, közben láttuk az iskolánkat.
Amikor megérkeztünk a kollégiumhoz kiosztották a szoba beosztást.
Szerencsére én a barát nőimmel aludhattam egy szobába.
Adtak egy térképet ( mert a kollégium hatalmas volt) hogy el ne tévedjünk de hát olyan sötét volt és.....
Eltévedtünk...
Lekapcsolódtak a villanyok és valaki a fülembe suttogta:
-Segítsek?-kérdezte.
Hangjától megnyugodtam nagyon ismerős volt....Olyan barátságos.
Megfordultam...... csak egy emberbe reménykedtem de.............nem nem Ő volt.
Hirtelen George állt előttem és abban a pillanatban sokkal jobban őrültem neki mint Ő neki.
-Szia.-mondtam és átöleltem. -Hogy kerülsz ide?
-Az öfőtök a kereszt anyám és eljöttem.-mondta mosolyogva.
-Úgy örülök, hogy itt vagy.-mondtam majd a nyakába ugrottam.
Közben kitaláltunk és megtaláltuk a szobáinkat.
George-ék szobája egy emelettel lejjebb.
Bepakoltunk a szobákba és mivel reggel 8 óra volt lefeküdtünk aludni.
(Igen tudom, hogy nem logikus de fáradtak voltunk nagyon...)
Mivel az első másfél héten csak város bemutatás lesz így egész délelőtt aludhattunk.
Kb olyan 2-kor fel is ébredtünk. Rendbe raktuk magunkat és elmentünk körülnézni a boltokba.
Délután Loli mondta, hogy menjünk el a Disneyland-ba mert ő még nem volt.
amikor oda értünk ledöbbentem.....Uram Atyám.........
Ez mi a francot keres itt..Miért van itt?? Senki nem hívta..
És vele volt a Barbi babája is..
Harry és Taylor állt a színpadon és duettet énekeltek...
A lányok sikítva futottak oda a színpadhoz...
Én egyedül (persze hogy másképp) elmentem a hullámvasúthoz....
Felültem rá.
Kb most jött volna a harmadik forduló a szellem vasútba amikor egy mély rekedtes hang megszólalt:
-Beülhetek melléd?-kérdezte.
Megfordultam és Harry volt az..
-Nem! Menj el Harold nem vagyok rád kíváncsi...mi a francnak jöttél ide mi a francnak rontasz el mindent...??-kérdeztem dühösen.
-Oké akkor beülök.-mondta nevetve.
-Ez egyáltalán nem vicces...Kérlek menj el..-mondtam fátyolos szemekkel
-Úgy is itt van az az ember aki megért és szeret és én is szeretem őt Harry és ő nem, te vagy....Én Georgot szeretem mert ő nem törné össze soha a szívem én szeretem őt téged viszont utállak.....Menj el de nagyon gyorsan nem akarlak itt látni kérlek....-mondtam sírva Harrynek de egyben dühösen.
-Utállak...Én mindent megtettem, hogy szeress nem tudok már mit tenni..Mit akarsz??!! Mit csináljak?- kérdezte harry üvöltve de közben folyt a könny a szeméből.
Elindult a hullám vasút mi meg Harryvel csak bámultunk kifelé....
Egyszer már a szemembe mondta, hogy utál de.....ezt most komolyan is gondolta...
És én.......hogy lehettem ilyen genya??!?!
Tudtam, hogy utálja Georgot és tudtam valahol belül (vagy is lehet, hogy csak reméltem) , hogy szeret és még is ilyet tettem vele....Hogy neki is fájjon ne csak én szenvedjek......
-Harry.....én sa-saj-nálom..-mondtam zokogva.
Ő csak bámult maga elé és nem volt hajlandó rám nézni...
Ezt nagyon jól elcsesztem....
Most talán együtt is lehetnénk ha nem rontottam volna el....Talán újra szeretne...Talán újra bíznék benne...Talán fontosabb lennék neki a hírnévnél....Talán..
Elismételtem újra az előbbi bocsánat kérésemet..
-nem érdekelsz Ella....nem hatsz meg...és én tényleg komolyan mondtam, hogy szeretlek én tényleg veled akartam lenni..-mondta és látszott rajta, hogy a szemével is meg tudna ölni...
-ezt már annyiszor megígérted nekem...Annyiszor hallottam ezt a szádból akkor miért pont most higgyem el?-kérdeztem tőle most már üvöltve.
De ő nem válaszolt....
-Ha?? Harry miért akkor most?-kérdeztem sírva.
-Mert.....................most komolyan is mondtam de tudod mit felejts el örökre..Felejtsd el hogy létezem neked többé nem Elena soha...remélem most már végre fel is tudod fogni.-mondta.
Azzal kiszállt a vasútból és elment...Örökre...Mit tettem................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése