*Ella szemszöge*
Mikor megismerkedtem a fiúkkal rájöttem, hogy nem is olyan rémesek de még mindig nem mondom hogy birom őket. Niallal és Harryvel palacsintát sütöttünk.Olyan vicces volt mert Niall amikor feldobta a palacsintát az egész ráesett az arcára és rátapadt. Harryvel alig tudtuk lekapargatni szegény Niall arcáról a palacsintát. Milla addig Zaynnel beszélgetett. Louis és Liam pedig wii-ztek és összetörtek egy vázát. Este 11 órakor a fiúk elköszöntek és hazamentek. Milla és én fáradtan döltünk le a kanapéra. Gyorsan összetakarítottunk, megfürödtünk és mentünk aludni. Amikor már próbáltam elaludni hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Valaki kopogott. Lementem a főldszintre felvettem a köntösömet és kinéztem az ablakon, hogy ki lehet.
Nem láttam semmit csak egy sötét alakot aki vizes volt. Még egy percig vártam és kinyitottam az ajtót.
Louis volt. Vizesen és meggyötört arccal állt előttem. Meg ilyedtem a látványától. A jókedvű vicces bohokás Louis szomorú és ilyedt volt.
-Louis!-kiáltottam fel. Az emeletről Milla sietett le aki felkiáltott:
-Louis mi történt?-kérdezte Milla meg ilyedt arccal.
-Sz-szakítottunk..-és elcsuklott a hangja.
-Kivel Lou?- kérdeztük Millával.
-Eleanor-ral.-mondta és elsírta magát.
-Hívd!!-ordított rám Milla
-De kit?-kérdeztem idegessen
-Harryt és a fiúkat-mondta kiabálva.
Azonnal előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Harry számát. Kicsöng.
-Szia Ella nem láttad Louist?-kérdezte elcsukló szomorú hanggal.
-Harry Louis itt van nálunk! Nagyon ki van készülve. Lécci gyertek ide.
-Indulunk és....köszi hogy szóltál!
Letette.. Úgy szerettem volna még Harryvel beszélni.
Louis és Milla a kanapén ültek és forrócsokit ittak,leültem melléjük és csak bámultam magam elé.
Nem tudtam mit mondjak ,igazából nem is akartam és nem is tudtam kipréselni magamból semmi hangot. A torkom lángol, a kezeim remegtek, fáztam. Nagyon sajnáltam Louist és ahogy így belegondoltam, hogy milyen is őt így látni lecsöppent néhány csepp az arcomon.
Nem is vettem észre de sírtam..... nagyon nagyon sajnáltam Lout.
Közben már a fiúk is megérkeztek és a kanapén ültek. Beszélgettek. Hirtelen elhomályosodott előttem a világ.
A fiúk elhalgadtak amikor az első könnycsepp lecsöppent az arcomon.
Louis megfogta a vállam és ezt mondta:
-Ella gyere menjünk ki a friss levegőre. Így hát ketten elindulunk a kertbe. A kert végében látni lehetett a városi fényeket, leültünk.
-Louis de....hogy?-kérdeztem szomorú hanggal
-Eleanor már nem szeret és hát.....-elcsuklott a hangja.
Láttam a szemét,hogy megtelik könnyel. Nem mondtam semmit csak szorosan átöleltem és a vállába fúrtam az arcomat.
-Soha ne add fel.. Ezt tapasztalatból tudom- suttogtam neki.
Pár percig csendben ültünk egymás mellet egyszer csak Louis megszólal:
-Szeretem az eső illatát.
Mosolyogva néztem Lout aki próbált mindig egy-egy esőcseppet elkapni.
Hirtelen kitárult a teraszajtó és 4 fiú lépett ki rajta.
Louis nyakába ugrottak és szorossan megölelték. Arréb húzodtam és csak néztem ahogy a négy fiú megvigasztalja a szomorú barátjukat. Ők elválaszthatlan testvérek....
Azon az estén kedveltem meg a One Directiont.
-Szeretem az eső illatát.-mondtam mosolyogva :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése