6. Stay Strong

                                                *Ella szemszöge*

George-ot behívtam a szobámba és átadta nekem a gyönyörű rózsa csokrot.
Hirtelen egy nagy ajtó csapódást hallottam és Harry rontott be a szobámba.
Megfogta George karját és ráordított:
-Húzzál kifelé innen nagyon gyorsan!-üvöltött rá. Szeme fátyolos volt.
-Harry mi a francot csinálsz?-kérdeztem kiabálva.
-Ella te ebbe ne szólj bele!!-üvöltött rám is.
Megfogta George ingét kirángatta a szobámból és Harry becsapta az ajtómat.
Csak kiabálásokat hallottam majd egy nagy ajtó csapást.
Bezártam a szobám ajtaját és csak sírtam.
Hirtelen dörömbölni kezdett valaki az ajtómon.
-Ella engedj be!-mondta könyörögve Harry.
-Azok után amit velem műveltél?!?.....Soha!-mondtam határozottan de éreztem,hogy a könnyeim egyre gyorsabban hullanak a szememből.
Pár órával később nagyon megéheztem...
Kinyitottam halkan a szobám ajtaját kinéztem. Tiszta volt a levegő nem akartam senkivel összefutni főleg nem Harryvel. kivettem a hűtőből egy nagy doboz nutellát és felvittem a szobámba.
Azonban a szobám ajtaja csukva volt...nem emlékeztem,hogy bezártam volna.
Csak egy felirat volt ráragasztva: Tudtam,hogy előbb-utóbb éhes leszel!! :D Ha kell a kulcs gyere a szobámba!!
Tudtam,hogy ki írta!
Bedörömböltem Harry ajtaján azonban rájöttem,hogy csak egy fehérnemű van rajtam.
Harry kinyitotta az ajtót és woow...... Látom nem csak én voltam hiányos öltözetben hanem ő is.
-Add vissza!-mondtam határozottan.
-Mit?-nevetett fel.
-Harry a kulcsomat,fázom!
-Gyere be!
-Inkább megfagyok a folyóson!
-Te tudod..-és bezárta az ajtaját.
-várj mikor kapom vissza a szobám kulcsát?
-Ha bejössz..
-Jó......-mondtam unott képpel.
Bementem hát Harry szobájába. Hatalmas volt legalább 10x akkora mint az enyém.
-Na most már vissza adod?-kérdeztem.
-Figyel Ella ami történt az... sajnálom! Én..-mondta.
-Harry tudom.hogy én csak egy átlagos lány vagyok és nem vagyok neked elég jó...de tudod mit nem is érdekel.. Ha neked nem vagyok elég jó majd másnak az leszek.-üvöltöttem. - És soha nem akarnék olyan tökéletes életet mint a tied. Mert te is csak a kameráknak élsz.-mondtam most már sírva. Ha valamivel fel tud most húzni Harold az ez.........ez az egész!!
- te nem tudsz semmi! Nem olyan tökéletes az életem mint hiszed.. tudod volt még régebben egy lány akit ismertem és nagyon szerettem de most...-nézett végig rajtam.-azt se tudom ki vagy!- és rám dobta a kulcsomat.
-Te tettél olyanná amilyen vagyok!- mondtam és a földre rogytam. Sírtam! Nem tudtam felállni a lábaim elgyengültek és forgott velem a szoba. Gyorsan átrohantam a szobámba és felöltöztem.
Ella csak most ne ess össze. csak most még ne..még ne ájulj el kérlek. Mondogattam magamnak. Mert nem akartam a Harry előtt meggyötörtnek tűnni aki a szobámba állt.
-Ella jól vagy!-kérdezte aggódó fátyolos szemekkel. Fel akart segíteni de én nem hagytam magam.
-Csak! Ne! Érj! Hozzám!-üvöltöttem.
Lementem a lépcsőn felvettem a kabátom és kimentem az utcára.
Hírtelen elsötétült előttem a világ. Az utca közepén feküdtem és egy nagy villanást láttam.
Képszakadás!..............



..............Egy fehér szobában ébredtem fel...
A fejem be volt kötve. Fájt nagyon.
Infúzió lógott ki a kezemből és vér fojt bele.
-Hahóó..-mondtam halk reketes hangon.- Van itt valaki?-de rájöttem hogy hiába kiabálok itt nem hall meg engem az ég világon senki sem.
Fel akartam kelni....de nem tudtam ugyanis a hátam úgy sajgott,hogy levegőt is alig tudtam venni.
Mióta lehetek itt? kérdeztem magamtól. Több napja,hónapja vagy talán éve?
Lehet,hogy már 30 valahány éves vagyok csak kómába voltam? (na jó biztos nem vagy is hát... ki tudja.)
Ránéztem a mellettem lévő asztalra.. nem volt ott a telefonom viszont egy gyönyörű csokor virág volt ott.
Volt rajta egy cetli de annyira össze mosódtam a szemem előtt a betűk,hogy nem láttam.
Megint kezdtem magam rosszul érezni így visszacsuktam a szemem.
Amikor újra felébredtem már este volt. Éhes voltam nagyon.
Hát felkeltem megfogtam az infúziót és húztam magam után.....
Kimentem a fehér szobából és egy hatalmas folyosón találtam magam!
A folyosón Milla és Louis ült beszéltek egy orvossal és sírtak. Ha jól hallottam akkor erről beszéltek:
-Nem sok esélyt látok arra ha valaha felébred..-mondta az orvos.
-De még agyunk neki esélyt...-mondta sírva Milla.
-Nézzék tudom mennyire szeretik Ellát de már nagyon sok ideje fekszik komába...a szabályzat úgy írja elő, hogy le kell most már kapcsolnunk a lélegeztető gépről.
-Én jól vagyok.-mondtam halk reketes hanggal.
Azonban ezt nem hallotta senki így még hangosabban megpróbáltam.
-Itt vagyok!-mondtam teli torokból.
Azonnal megfordult mindenki....de senki nem ugrott a nyakamba. Talán máshogy nézhetek ki?
Gyorsan megfordultam mivel mögöttem volt egy tükör.
Ne.............
A sötét barna hajam.... világos barna lett! inkább szökés!!
És... a szemem??? Hol van az a kakaó színű szemem???
Mert az pedig zöldes barna lett!!.....
-Ella??!?-kérdezte Louis.
-Mi történt velem?-kérdeztem az orvostól és a földre rogytam.
De hamar rájöttem,hogy ez nem volt olyan jó ötlet ugyanis az infúzió be volt kötve a kezembe és az egész rám zuhant.
Auuu..
-Ella drágám! A műtét alatt a fejedben az ideg csoportokat átkellet kötnünk ezért változott meg a hajszíned és a szemed színed! De nem ez volt akkor a legnagyobb gond. A műtéted során újra kellet éleszteni és nem sok esélyét láttuk,hogy felébredsz a kómából.
Elsírtam magam.. nem tudtam az érzelmeimet irányítani.
De nem csak belőlem jött ekkora sokk hanem Millából is és Louisból is. Ők is sírtak.
Az orvos segített kivenni a kezemből az infúziót és bevitt a vizsgálóba.
Milláékat pedig haza küldte. Még csak nem is köszöntek.
Az orvosok megvizsgáltak legalább éjfélig eltartott de mehettem haza.
Nem akartak elengedni csak akkor ha bejövök mindig kontrolla.
Annyira örültem, hogy már mehettem haza.
Talán a többiek nem is kedvelnek már.. Miért nem öleltek meg??.
Hol volt Harry? Talán már nem kíváncsi rám? Ennyire megváltoztam?
Ezek a kérdések jártak a fejemben a haza felé tartó úton.
Amikor leparkoltam a házunk előtt ( vagyis a fiúk háza előtt).
Egy lyukacsos nadrág. Egy feliratos poló .Egy bőrkabát és egy fehér converse volt rajta.
Annyira fájt még a hátam,hogy csak nagy nehezen tudtam kiszállni a kocsiból.
Úgy nézhettem ki mint egy beteg öreg ember. (na jó betegnek beteg voltam).
Bezártam a kocsit és lassan elindultam a bejárat felé.
Nagyon féltem..mi van ha már nem is ismernek fel??
a szívem majd kiugrott a helyéről.
Az ajtó nyitva volt....
Bementem az ajtón fény szűrődött ki..Voltak a nappaliba.
Halkan leraktam a bőröndömet...
Nagyon izgultam az első találkozástól...
Harry szeret még?
Mély levegőt vettem és bementem a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
Azonnal elhallgattak és minden szempár rám szegeződött.
-Ella??!?-kérdezte Harry mély reketes hangon.