7. Hope

*Ella szemszöge*

-Megismersz?-kérdeztem félénken.

-Elnézést nekem ez sok....-mondta és kirohant a szobából.

Utána akartam menni de Louis gyorsabb volt.

-Utál engem.-suttogtam

*Harry szemszöge*

Kirohantam a szobából. Nem akartam őt látni..

-Harry neked meg mi bajod?-kérdezte Louis aki utánam futott.

Nem tudtam válaszolni mert a levegő belém szorult. Sírni akartam.

-Mi a Franc bajod van???-kérdezte kiabálva. -Te sírsz?-kérdezte ismét.

-Én....én sze-re-tem.-mondtam.

-Akkor miért nem öleled meg?? Miért viselkedsz vele így? Ja, bocs te vagy mr. Harry Styles!-mondta mérgesen.

-Ez nem így van....-mondtam elcsukló hangon.

-Harry befejeznéd!!..Szereted?..

- Egyszerűen imádom.. Ez a 2 hónap amíg ő komában volt..Az a tehetetlenség amit éreztem..,hogy nem tudtam mit csinálni, hogy jobb legyen neki. És látni ahogy kómában van szőrnyű volt...és a legszörnyűbb az,hogy nem mondhattam neki hogy mennyire szeretem dee..... Itt lényegtelen, hogy szeretjük egymást. Itt teljesem lényegtelen, hogy mit érzek Ella iránt. Mer mi nem lehetünk együtt! Itt én a világ egyik leghíresebb embere vagyok. És ott van még Taylor is....

-Ohh Harry sajnálom..-mondta Louis.

-És...most itthon van. El.. Gyönyörű. Egyszerűen tökéletes. Szökés barna haj...Zöldes barna szem.. Eszméletlen. És nem lehetünk soha együtt...-mondtam majd elsírtam magam.

-Harry..úgy sajnálom.!

*Ella szemszöge*

Harry kirohant és vagy már egy órája kint volt Louissal.  Én addig a többiekkel voltam.

Megkérdezték, hogy vagyok és, hogy milyen volt odabent. Aggódtak értem de engem ez ebben a pillanatban nem érdekelt. Mivel már nagyon fáradt voltam és Harryék még nem jöttek be.

Nem volt más választásom (vagyis volt de..) így felmentem a szobámba.

Bementem a fürdőbe és csak bámultam azt a lányt aki lett belőlem.

Én őt nem ismertem őt! Ő nem én volt!

Nem én voltam nem!!

Ledőltem az ágyamba és csak bámultam a falat.Sírtam...

Miért nem szeret engem??

Ez a kérdés járt végig a fejembe. Fájt...fájt ahogy Harry  viselkedett velem. Ahogy kirohant, hogy meglátott. 

Hajnali fél 2-tő volt. Mivel nem tudtam aludni se olvasni így hát lementem a földszintre.

Fehérneműbe és egy köpenybe.

Mivel tudtam,hogy már senki sincs lent (vagy is gondoltam) így nem öltöztem föl túlságosan.

Most nem akartam senkivel találkozni...senkivel. Nem kell az a szöveg, hogy "Jajj hogy vagy" " úgy sajnálom" és hasonló szövegeket.

Egyenesen a hűtőhöz mentem. Megnéztem van e valami ehető. Nem volt.

Becsuktam a hűtőt és akartam visszamenni a szobámba amikor láttam, hogy valaki van a nappaliban.

Harry volt az és sírt.

2 választási lehetőségem is volt. 

1.Úgy teszek mid ha nem láttam volna és visszamegyek a szobámba.

2. Odamegyek hozzá és megkérdezem mi a baja.

Az utóbbit  választottam.

-Leülhetek.-kérdeztem halkan.

-Persze.-mondta rekedtes hangon.

-Sírsz?-kérdeztem félénken.

-Ella....kérlek csak hagyj békén. Én nem érzek irántad semmit. Légy szíves ne nehezítsd  meg a dolgom....kérlek...-mondta és elkezdett sírni.

Harry.....Ő nem az volt. A régi Harry soha nem bántott volna meg. Én őt nem ismertem. Ahogy magamat se.

-Csak azért mert én nem vagyok híres? Csak azért mert velem mutatkozni ciki? Harry én nem tudom,hogy te ki vagy...Nem ismerlek és.....Bárcsak ne is ismertelek volna. Miért kellet megcsókolnod most minden sokkal egyszerűbb lenne. Miért kellet felébrednem a kómából és neked miért kellet engem megismerned...?-mondtam sírva.

-Ella fejezd be..az volt életem egyik legjobb döntése, hogy megcsókoltalak és egyben a legrosszabb...És, hogy felébredtél a kómából az egy csoda... El te többet jelentesz nekem egy barátnál, egy lakó társnál....csak..-mondta elcsukló hangon.

Nem bírtam magamban tartani a sírást.. Elkezdet először csak könnyeztem, utána viszont már zokogtam. Harry szavai nagyon fájtak... Pedig azt hittem újra együtt lehetünk majd.

-El ne sírj.-mondta ő is sírva. Megpróbálta letörölni kezével a könnyeimet de én nem engedtem.

-Hagyj  békén Harry!! csak...hagyj kérlek.

Csak bámultuk mind a ketten a tv-t. Én a kanapé jobb sarkában Harry pedig a bal sarkában ült.

A tv-ben valami horrol film ment. Aszt hiszem már láttam.

Amikor végelett a filmnek Harry kikapcsolta a tv.t.

-Ideje aludni menni.-mondta de én nem bírtam a szemébe nézni.

-Jó éjszakát El..-mondta halkan.

-Most már sose lesz jó....-mondtam lenézően.

-El ne csináld gyere aludni..Fáradt vagy...

-Ne nevezz El-nek csak Ellának..kérlek......és nem, nem vagyok fáradt.-mondtam mérgesen.

Harry csak nézett rám egy darabig a szemem sarkából láttam, hogy sír. Hirtelen nekem is sírnom kellet.

Le dőltem a kanapéra és fejemet egy párnába temettem.

A fiú mégse ment föl... Lent maradt.

Leült mellém a kanapéra és becsukta a szemét.

Amikor újra felébredtem  már reggel volt. Harry már nem feküdt a kanapén.

11 óra volt.. Felkeltem körbenéztem a szobákban. Üresek voltak. Senki sem volt itthon.

Egy cetlit találtam a konyha pulton:

Szia El! Millával és a fiúkkal elmentünk videó klip forgatásra. Gyere a 1D ház mögötti rétre ott vagyunk!

Louis!

Felöltöztem... és megreggeliztem majd elindultam a fiúkhoz.

Amikor odaértem épp egy interjút készítettek velük. A bemondó nő Harrytől kérdezett:

-Harry! Milyen lányokat szeretsz?

-Akik, kedvesek,viccesek, gördeszkáznak, hippisek és okosak!-sorolta Harry.....vagyis aki én vagyok?!?

Na jó túlságosan beképzelem a dolgokat.

Ránéztem Harryre aki engem nézett.

-Vagyis elnézést.....minden lány gyönyörű.-mondta zavarában.

Leültem egy plédre Milla mellé és hallgattuk az interjúkat.

-Zayn van most lány az életedben.?-kérdezte a bemondó.

-Igen.-mosolygott Zayn majd Millára nézett.

-Harry ,Taylor tényleg a barátnőd?

-Igen, ő az egyetlen akit szeretek, ő életem szerelme.-mondta majd félénken rám nézett.

Éreztem ahogy a szemeim megtelnek könnyel.

-El gyere menjünk haza.-mondta Milla.

Otthon Millával elmentünk gördeszkázni.

Imádunk száguldani és ennek meg is lett a következménye.

Épp egy dombon görültünk le amikor megbotlott egy kőbe Milla.

-Ella vigyázz!-kiabálta nekem de én már csak azt vettem észre, hogy mind a ketten a földön fekszünk és a gördeszkánk pedig 10 méterre odébb.

-El megütötted magad?-kérdezte Milla.

-Én?!? nem dehogy is és te?-kérdeztem vissza.

-Vérzik a térded.

-Uhh tényleg.

Felhúztuk a gatyám szárát és az egész térdem le volt horzsolva.

Olyan szinten, hogy már ömlött belőle a vér.

-Ki Lyukadt a nadrágom ühmm.-mondtam szomorúan.

-Téged tényleg a hülye nadrágod érdekel?!?-kérdezte Milla nevetve.

-Nem..

-Gyere béna menjünk haza.-mondta mosolyogva.

-Erre inkább nem mondok semmit..

Amikor hazasántikáltunk a fiúk már otthon voltak.

.Milla kérlek ne mond el nekik hogy elestem.-mondtam könyörögve.

-Miért ne?!

-Lécci

-Oké menj fel a szobádba. Viszek ragtapaszt.

Felkezdtem menni a lépcsőn amikor a lépcső tetejéről valaki szólt.

-Miért sántítasz?-kérdezte Harry.

-2013 divatja...úgy sem érted.-mondtam lenézően.

-Ella miért vérzik a térded.??

-Nem tök mindegy az neked.. Elestem nem fogok belehalni....

-Gyere..-mondta majd megragadott mind két kezével és az ölébe vett. 

Bevitt a szobámba és leültetett a fotelbe.

-Kösz..-motyogtam valami olyasmit.

Harry leült mellém és csak bámult.

-Mit nézel?

-Semmit..mondta mosolyogva.